A közhelyek szintjén a férfiak jobban főznek, kreatívabban, mert a nők nagy része mereven ragaszkodik a szakácskönyv, recept leírásaihoz, nem kóstolnak főzés közben, és ami a legfontosabb: nem örömmel és szívvel főznek, hanem kötelességből.
Nálunk a családban mindig apukám főzött otthon. Ma már szinte csak a feleségem. Ebből is látszik, hogy a kérdés nem könnyű. Az talán vitathatatlan, hogy a férfiak másképp főznek. Ha rászánják magukat a főzésre, akkor csak arra koncentrálnak, nyugodtan, fókuszálva csinálják. Nem foglalkoznak más ügyekkel, nem összeütnek egy gyors ebédet vagy a vacsorát, hanem csak főznek. Egy férfi számára a főzés többnyire nem kötelesség, munka, hanem kreativitásának kibontakozása. Azzal, hogy ösztönösen érzik, hogy mit tegyenek a kajába és mennyit, a nők meg ragaszkodnak a leírtakhoz, nem lehet egyetérteni: ez egyáltalán nem függ a nemtől. Azzal viszont egyetérthetünk, hogy a fiúk rendetlenebbül főznek.
Azonban óriási különbség van az otthoni és az éttermi főzés között. Más a célja, a célközönsége, a technikai, nyersanyagbéli, személyzeti háttere. Ezzel pedig el is érkeztünk a lényeghez: milyen a főzés mint szakma? Nem azért van több híres férfi szakács, mert jobban főznek, mint a nők, hanem azért, mert férfias szakma. Ennek alapvetően két oka lehet: a kemény fizikai munka (20 kg marhacsontból nyilván picit más húslevest főzni, mint egyből) és a munkaidő, amely mindennek elmondható, csak családbarátnak nem (a hét minden napján kb. éjfélig dolgozni.) Más kérdés a férfiséfek attitűdje – ez talán mára sokat változott – de a franciáknál mai napig nem igazán jellemző, hogy szívesen engednének nőt a profi konyhába.
Lehetne még tovább bogozni, de érdemes inkább összefoglalni a választ a kérdésre, azaz, hogy a férfiak, vagy a nők főznek-e jobban. Egyfelől: kit érdekel (ha finom, nem mindegy?). Másfelől: egyik nem sem, mert a főzés inkább egyéniség kérdése. Harmadrészt: a kérdés botorság, mert nincs rá helyes válasz.
Szerző: Sarnyai Tibor
