A fürdőruha

bikni

Nagyapámtól hallottam a történetet, hogy a II. világháború végén a szovjet csapatok a Balaton északi és déli partja után még a tavat is megszállták. A katonák előszeretettel áztatták ki fáradt tagjaikból a háború megpróbáltatásait, amúgy orosz módra: anyaszült állapotukban. Néhány nap elteltével azonban a hódítók ezredesének tudomására jutott, hogy a helybéliek nem nézik jószemmel a csupasz valóságot, nálunk ez nem szokás. Másnap már az összes katona állig egyenruhában gázolt a vízbe… Ez a sztori is jól példázza, hogy a fürdőzési szokások és a fürdőruha viseletek koronként és kultúránként jelentősen eltérnek egymástól.

A fürdőruha története természetesen összekapcsolódik az alsóneműével. Talán meglepő, de a fehérnemű a sötét középkor találmánya. Igaz, már a rómaiak is hordtak alsóruházatfélét a tunika alatt, amit mai fogalmaink szerint ingnek vagy trikónak neveznénk, és egyes korabeli mozaikábrázolások is árulkodnak valamiféle fürdőzésre alkalmas viseletről. Az első dokumentum azonban, ami „fürdőzéshez való inget” említ, egy 1387-ből származó kelengyeleírás. A vállpántos inggel többször találkozni középkori miniatúrákon, bár szinte minden népnél általános volt, hogy teljesen meztelenül fürödtek, mint ahogy meztelenül is aludtak nyáron.

##A fürdőruha igazi térnyerése és elterjedése azonban csak a XIX. század végére tehető. Ekkor jött divatba a szabadban való fürdőzés, vagyis a strandolás, mint ahogy a sportok szeretete és művelése is. A századfordulón a női fürdőöltözet lüszterből, vászonból vagy kartonból készült, sok fodorral díszítették és fekete fürdőharisnyát viseltek hozzá. A férfiak piros- vagy fekete-fehér keresztbe csíkos pamuttrikót öltöttek a vízbe csobbanás előtt. A női fürdőruha csak a XX. században modernizálódott, gyapjúból kezdték készíteni, mert így jobban tartotta a formáját.

##A bikini idén ünnepli 60. születésnapját. Louis Réard francia autómérnök a II. világháború alatt vette át a családi csipkeverő üzemet, és unalmában ötlötte ki a kétrészes fürdőruhát, melynek bemutatását egyetlen korabeli manöken sem vállalta. Végül 1946. július 5-én az azóta elsüllyedt, híres párizsi Deligny uszodahajón került sor, a pikáns ruhadarab bemutatására pedig egy sztriptíztáncosnő vállalkozott. A párizsi újságok ezalatt a Mikronéziában, a Bikini-atollon végrehajtott atombomba-kísérletről cikkeztek. Innen származik a kétrészes fürdőruha elnevezése is, mivel a feltaláló úgy gondolta, a bombaüzlethez bombanévre van szükség. Tény, találmánya nagyot robbant, de talán túlságosan is: a világ felháborodott, a spanyol, az olasz és a belga hatóságok betiltották a bikini viselését. A kétrészes fürdőruhát igazán elfogadottá Brigitte Bardot tette, aki 1957-ben az És Isten megteremté a nőt című filmjében elsőként viselte a világsztárok közül. Egy évvel később Jayne Mansfield már bikiniben pózolt a Life Magazine-ban – ezzel az egyre kisebb méretű ruhadarab megindult az egyre nagyobb sikerek felé.

Related posts

Hozzászólás